|
Requiem egy ezredesért…
Megkésett requiem a magyar királyi hadsereg Szovjetunióban elpusztult
ezredeséért.
Az elmúlt időben sok szó esett a II. világháború
ismeretlen, névtelen áldozatairól. Előkotortam a sárgult családi papírokat,
legyen eggyel kevesebb a név szerint nem ismert. Bankó Dániel (nekem csak Danyó
bácsi, született:1896, Vlasenicza, Bosznia, an: Schwartz Mária). Felesége, Duli
néni pótnagyanyám volt (igazi nagyanyám húga), nagyon szerettük egymást.
Férje
az első világháború előtt lett hivatásos katona, ami abból gyanítható, hogy az
1935-ben kapott sokadik kitüntetése 20 éves hivatásos katonai szolgálatáról
szól. Álljon itt egy-két dokumentum válogatva a sokból; néha tragikomikus, de
inkább szomorú felhang talán kicsendül. (Szokás írni: a kiemelések
tőlem).
1. l937. Kevermes ”A magyar királyi Honvédelmi Miniszter … sz.
rendeletére hivatkozva értesítem százados urat, hogy az 1914-1918. évi
világháború alatt teljesített szolgálatait a háborús szolgálatokat elbíráló
bizottság Igen jó-nak állapította meg. Ezen háborús értékelést minősítési
táblázatába bevezették.”
2. 1920.I.31. Budapest. Igazolás „Az 1919.évi
52.sz.RK…közrendelet… alapján B.D főhadnagy úr részére, kinek a forradalmi
mozgalmak keletkezése óta tanúsított magatartása „igazolt”.
3.
1919.V.14.Balassagyarmat. „B.D.a vörös hadsereg katonája, nevezettnek lakása,
ruházata, felszerelése, élelmi cikkei el nem requirálhatók. Családja a Magyar
Tanácsköztársaságnak f.évi… rendelete értelmében a forradalmi Kormányzótanács
rendelkezése folytán vásárlásokra soron kívül jogosult.”
4.
1919.V.Szűgy. „B.D volt főhadnagy vörös katona állomáshelyét 12
rára
elhagyhatja”.
5. 1921. Sátoraljaújhely. „B.D. főhdgy. Megdícsérése. B.D…,aki
a zászlóalj felállítása óta közel két évig volt segédtiszt, a tegnapi napon ezen
beosztásából távozott. Nevezett nehéz időkben is szolgálatát mindig a legnagyobb
pontossággal látta el és tapintatos modorával mindenkor a helyes kapcsolatot
képezte a parancsnoka és a tisztikar között.”
6. 1923. Szombathely.
Napiparancs-kivonat: „…B.D. fhdgy. itteni szolgálat tétele alatt egész
egyéniségét párosulva gazdag háborús tapasztalataival és szaktudásával latba
vetette, hogy a mai nehéz viszonyok mellett derék, katonás fellépésű és ügyes
harcosokat neveljen. Kitartással, szorgalommal és erős akaraterejével ezt el is
érte. Ezért nehéz szívvel látom szakaszának éléről távozni; további útján
kísérje őt alárendeltjeinek hálája és az az érzés hassa át, hogy szelleme
újoncaiban tovább élni fog”.
7. 1926.Budapest „B.D.,...magyar
állampolgársága fenntartására irányuló elhatározását 1922.február 22. napján az
1921. évi XXXIII tvc. (trianoni békeszerződés) rendelkezéseinek megfelelően
bejelentette. E bejelentés alapján magyar állampolgár”.
Telnek az
évek, Danyó bácsi és Duli néni végigköltözik az országot, B.D. szorgalmasan,
tisztességesen dolgozik. Évente kitüntetés, dicséret, hasonlók. Hivatásos
katona. Emelkedik a ranglétrán:
8. 1932. „B.D. százados Urat…dicséretben
részesítem”
9. 1937.Győr „B.D. … mint század pk. és fegyvertiszt kiváló
rátermettséggel és szorgalommal, segítette elő ezredünk fejlődését. Nehéz
viszonyok között lankadatlan akarattal dolgozott…meleg szívvel katonás
pontossággal nevelte alárendeltjeit…”
10. 1939 Győr. „B.D. őrnagy,…Nevezettől
különösen érzékenyen búcsúzom, mert benne a példás, szerény, nagy áttekintéssel,
valamint kiváló harcászati tudással rendelkező törzstisztet ösmertem
meg…mindannyiunk előtt a katona mintaképéül szolgál. Vitéz Bakay Zsigmond”.
11.
1942. Orosháza. „Igazolvány. A Felvidék visszacsatolásának emlékére alapított
emlékérem viselésének jogosultságára B.D. alezredes részére”
12.
1943. „… A német vezetés a hadosztályunk elmúlt harcai alatt tanúsított bátor és
vitéz magatartásáért 1943.II.10.-én az alábbi kitüntetéseket adományozta”. Több
név között: B.D. Német Vaskereszt II. osztálya.
Már javában dúl a háború.
B.D. mint hadtápos ezredes a délalföldi-erdélyi harcok színterén lehetett.
Felesége ír fűhöz-fához, végre jön egy válasz, amiből kihámozható, hogy az Arad
körüli harcokban látta egy bajtársa utoljára 1944 végén.
13. Egy 1945.
szeptemberében kelt jegyzőkönyvben B.L. városi főjegyző, volt karpaszományos
őrmester elmondja, hogy „B.D. ezredessel Mezőtúr városában a városházán lévő
hadifogolytáborban voltam együtt 1944 november első napjaiban…innen Románia felé
vitték a foglyokat, az egyik szállítmány Foksániba ment.” B.D. tehát szovjet
hadifogoly lett, ezt követően sokáig semmi hír róla.
14. Az első 1946.I.10–én
érkezik egy hadifogoly társtól, akit mint altisztet hazaengedtek. „Ezredes úr a
lehetőségekhez mérten jól van, egészséges, remélem nem tart már sokáig és
bízom benne, hogy nem sokára haza fog jönni”.
15. Az első lap: B.D
hadifogoly, SSSR. Moszkva Vöröskereszt Pf.110/1.
„…Az a remény éltet, hogy
már hírt kaptál felőlem… Az idő kitavaszodott, s így könnyebben viselhető most
már ez a keserű élet. Ölel és csókol forró szeretettel Danyód.” 1946.V.7.
Az
év során még 12 lap érkezik, mind Moszkvából. (Már nem Vöröskereszt) Havi l lap,
25 szót írhat, a cenzúra nyilvánvaló, érezhetően csak jót írhat, felesége
lapjait csak néha kapja kézhez, mert folyamatosan panaszkodik, hogy semmi hír
otthonról, noha Duli néni hetente ír.
1946.IX. „Jól vagyok, egészséges,
borzalmasan vágyom haza, átléptem az 50. esztendőt…még dolgoznék pár évet, aztán
talán másképp rendeznénk be az életet.”
1946.XI. „Olvastam a hadifogoly
újságban, hogy már 12 ezer hadifogoly hazament. Vajon mi mikor fogunk?...
Keserves lesz itt átélni a telet megint, ez lesz a harmadik… és a
hadifogolykarácsonyt. Sokat álmodom Orosházáról, meg rólatok”.
1946.XII.
„Mindenkinek kellemes Karácsonyt és boldog új évet kívánok…Tamással majd együtt
bolondozunk, ha hazajutok”.
1947.I. „Féléve semmi hír tőletek. Naponta
vágok fát a körletnek és vizet hordok. A többiek dolgozni járnak. Csak az
foglalkoztat, hogy ezévben hazamegyünk-e? Sok volt ezt kibírni”.
1947.II.
„Édes Kicsim! Végre valami hír felőletek… Azt nem írod miből élsz, ha hazamegyek
mi vár rám…öreg ember lettem, az életet újra kezdeni sem erőm, sem kedvem
nincs, elég harc volt ez idáig. Gonddal, bajjal élek, de még bírom”. (Az első
jelzés, hogy testileg sincs jól, de lelkileg is alig bírja).
1947.III.
„Sok kétség és remény között élek… Igen kegyetlen telünk van. Ismerősökről
semmit nem tudok. Kik vannak otthon, kik lehetnek fogságban?... A béke aláírása
lendít valamit szomorú sorsunkon? ” (Írása láthatóan romlik)
1947.IV. „Végre
hírt kaptam… ez kicsit megnyugtatott…Istenem, Tamás már egész nagyfiú lehet…
Viszonylag jól vagyok, csak állandóan éhes. A szabadulás napja nem akar ránk
virradni, kétségbe esve várom…”
Itthon, Gyarmaton, felesége, Duli néni
mélyen depressziós, egész nap zokog, magában gubbaszt, levelet most már tényleg
nem ír, a család többi tagja levelez.
1947.VII. Más lágerbe került, csak egy
szám és SSSR. (Később derült ki, hogy valahol Kiev mellett).
„Köszönöm az
évfordulóra írt levelet, köszönöm, hogy 25 évet kibírtál mellettem”… nagyon
egyedül vagyok…mikor mehetek már végre haza??”
1947.IX. „Még mindig itt,…
nyakunkon a tél”.
1947.X. Egy hazatért hadifogoly társa ír, biztatja
feleségét: „remélem még az év során hazajöhet”.
1947.XII. „Megint itt a
Karácsony, immár a negyedik”. (CCCP Lager 7062/4)
1948.I. „Most már tele
lehet írni a lapot…csak az furcsa, hogy már nincs is mit írni…olyan egyhangú itt
ez az egyre keserűbb élet…és nem jön a szabadulás”.
1948. VI. „Micsoda változás! Három havonta
írhatunk egy levelet. Megint hazament egy csoport, én maradtam. Mondják:
a nagyság átka. Hisz, ha legalább tényleg nagy lettem volna!... Végre meleg van,
azt hittem gyümölcsérésre hazaérek… Írod, hogy mindenünk elveszett, engem nem
érdekel. Csak már otthon lehetnék…”
Havonta érkezik egy lap, 3 havonta a
lap helyett egy hosszú levél. Néha van sport rendezvény, filmvetítés. Immár
vegyes a társaság,
1948.XII. „Örömmel vettem a hírt, valamivel jobban vagy…
a három lapot is köszönöm, hidd el, ez tartja csak bennünk az erőt… Lassan nem
számolom a Karácsonyt…jól vagyok, de sok furunkulus gyötör…”
1949.I.20.
Egy hazatért bajtársa ír feleségének. „1948.decemberben hagytam el a kievi
tábort, ez alkalommal 3 napig Bankó ezredes úrral voltam együtt. Ezredes úr
egészségi állapota kielégítő, hangulata is bizakodóbb valamivel… Már a legtöbb
ezredes hazatért, remélhetőleg Ő is nem sokára itthon lesz… Most a kenyérgyárban
dolgozik egy kis plusszért. Az a tapasztalat, hogy az ezredeseket a központ
bocsátja el név szerint…”
1949.I.25. „Édes Kicsim! … Mi még nagy
keservesen itt telelünk…nem vagyok teljesen jól, a szervezet minden ellenálló
képességét elvesztette, alig várom a tavaszt, hogy ismét összeszedhessem magam,
ne kelljen a hideggel küzdeni…”
1949.III. Most kaptam meg 1947
Karácsonyára írt lapodat, egyébként posta nem jön…pedig most várjuk a legjobban…
most már talán tényleg ránk kerül a sor és hazamehetünk…az orvosok többször kerülgetnek
(? nem olvasható) és több orvosságot kell szednem… na majd otthon rendbe jön
minden…”
1949.IV. „Édes Kicsim! Új lágerbe kerültem, ahogyan a címből
kiderül. Ez egy olyan hadifogoly üdülő…az orvosok szerint sárgaságot kaptam,
egyébként elég jól érzem magam, az elhelyezés sokkal jobb, mint volt. Elhagytam
a szemüvegem, ez nagyon zavar…na majd otthon, mert most már nagyon reménykedem…”
1949.V.
„Nem vagyok teljesen jól, 58 kiló. Sokat fekszem és néha kimegyek a dróton
belüli friss levegőre…talán már soha nem kerülök haza…”
1949.VII. Annyira
romlott a szemem, hogy alig tudok írni…lassan már megszokottá válik, hogy
hadifogoly rangban vagyok…”
1949.VIII. Újabb láger: CCCP Lager 7280/3099.
…Nem is tudom, hogy fogok az új kerékvágásba kerülni…ez az öt esztendő egészen
mássá formálta a szervezetet és az embereket…”
1949.X. Rossz lehet
Neked olyan hosszú ideig most teljesen egyedül, habár azt hiszem, hogy ez is
idejét múlt dolog… Ismét csak negyedévenként fogok írni, ez a
parancs…felmentettek a munka alól…Csókol és ölel forró szeretettel Danyód”.
Ez
az utolsó lapja.
1949.XII. 21. Dr.Tófalvi János orvos alezredes lapja B.D.
sógorának, apámnak:
„Utoljára Székelyföldön beszélhettem veled… Jó lenne, ha
értesítenéd Bankónét, hogy saját belátása szerint intézze további sorsát, senki
segítségére ne várjon…ha hazakerülök egyszer, feltétlenül felkereslek…Kérlek ad
át üdvözletemet özv.Bankó Dánielnénak…”
1949. IX.1. Központi
Illetményhivatal Honvédelmi osztálya, Budapest: „Az 1949 évi …, valamint a 191.
számában megjelent…P.M. rendelet alapján értesítem, hogy hadifogságban lévő
férje után a …rendelet alapján járó élelmezési illetmény folyósítását szeptember
15.-vel megszüntettem…Egyben értesítem, hogy az ellátás folyósítását
1949.okt.31-ig a Honvédelmi Minisztertől kell kérnie a…törzsszámra hivatkozva.
Csatolandó iratok…” (Szám szerint 10 db., melyből kettő egyértelműen nem
teljesíthető).
1949.X.13. „Honvédelmi Miniszter Bajtársnak Budapest.
Alulírott
azzal a kéréssel fordulok H.M. Bajtárshoz,…hogy férjem B.D. hadifogoly ezredes
után, aki 1944 november hó 2-án a Szovjet Unióba távozott, élelmezési
illetményemet részemre továbbra is folyósítani szíveskedjék…. Kérésem
támogatására csatolom illetve felhozom az alábbiakat: Férjem B.D. a dicsőemlékű
Magyar Vörös Hadseregben mint főhadnagy szolgálatot teljesített, az erről szóló
hiteles másolatot mellékelem. Csatolom vele együtt szolgált Bajtársainak
„Nyilatkozat”-ait, mely alapján férjem jobboldali tevékenységet nem
folytatott, pártnak tagja nem volt, nép ellenes tevékenységet nem folytatott, és
ilyenre parancsot nem adott. Teljesen egyedül állok, s betegségem folytán
nagyszázalékban munka és keresetképtelen vagyok, s az élet fenntartásához
szükséges legkisebb javakkal sem rendelkezem. … Ismételten kérem a H.M
Bajtársat, hogy mint nincstelen elhagyott asszonynak a nevezett illetmény
további folyósítását továbbra is engedélyezni szíveskedjen. S z a b a d s á g
! B.D.-né Balassagyarmat.
A kiemelt szövegrészek kötelezőek voltak,
és B.D. feleségének le kellett írnia!!
A dolog azonban nem bizonyult
ennyire egyszerűnek. A HM.-től nem kapott engedélyt, újabb kérelmek. Végül
1949-ben Dobi István a minisztertanács elnökének irodája hosszú levelet írt,
melyben felsorolták, hogy kik kaphatnak élelmezési illetményt. Ennek 2. pontja
végén a következő szöveg áll:
„Eltűnt és fel nem található, ….valamint
holttá nem nyilvánított alkalmazott hozzátartozója” a XYZ/23 pont, paragrafus
stb. alapján „csak akkor tarthat igényt, ha bizonyítani tudja, hogy az
említett alkalmazott nem távozott nyugatra, továbbá, ha az alkalmazott eltűnését
megelőző magatartása „igazolt”-nak mondható” (!).
Az öt év alatt küldött
láger-lapok, a hazatért bajtársak nyilatkozata nem elég.
Így hát elkezdődött
a holttá nyilvánítási eljárás kálváriája, főként azután, hogy B.D. volt
fogolytársa is megerősítette az ezredes halálát.
A kissé morbid procedúra
röpke 6 (hat) év alatt sikerült, így azután 1955.márciusában Bankó Dániel
volt hivatásos ezredest
holttá nyilvánították. Akkor viszont már segély nem
jár, hanem özvegyi nyugdíj.
1955.III.29. Országos Nyugdíjintézet Bp.
Guszev u.10-12. Ellenőrzési Csoport.
„A Béke és Szabadság Szerkesztőségéhez
küldött levelére közöljük, hogy intézetünk jogelődjétől férje után csupán az
akkori rendelkezéseknek megfelelően élelmezési illetményben részesült, mivel
férje hadifogságban volt. Férje utáni esetleges özvegyi nyugdíj megállapítása
iránti kérelmével szíveskedjék a Honvédelmi Minisztérium Pénzügyi
csoportfőnökségéhez fordulni”.
Ezt követően már viharsebességgel zajlik
minden: még 1955 őszén Duli néni megkapja első özvegyi nyugdíját: évi 200, azaz
kettőszáz Forintot. (Az első pénz, amit 1949 óta látott). A horribilis összeget
az 1958. évi 40. sz. törvényerejű rendelet alapján 1959 január 1-től 25 %-kal
emelték, így már 1959.október 28.-án meg is érkezett az értesítés az
emelésről.
A fenti procedúrákhoz szükséges leveleket, beadványokat,
nyilatkozatokat, igazolásokat, erkölcsi bizonyítványokat stb. természetesen a
feleség, Duli néni képtelen lett volna beszerezni, megírni, megszervezni. Őt
1951 óta, a koholt vádak alapján egyetemi katedrájáról, akadémikusi posztjáról
eltávolított és büntetésből a balassagyarmati ideg-elmeosztályra száműzött,
világhírű Sántha Kálmán professzor kezeli:
„A beteget 1951 ősz óta ismerem,
azóta ismételten jelentkezett kezelés végett. Panaszai 1946-ig nyúlnak vissza.
Eleinte pszichoneurotikus tünetek jelentkeztek, majd fokozatosan egyre kínzóbb
félelmek és gátlások fejlődtek ki. Nem mert az utcára kimenni, emberkerülő lett.
Kényszeres-szorongásos tüneteihez fokozódó depresszió társult….Vizsgálat alatt
feltűnő a félénkség, nagyfokú gátlás, látható szorongás, annak ellenére, hogy
már sokszor fordult meg vizsgálaton… Mindezek a beteget rendszeres munkára
alkalmatlanná teszik.”
A Szovjetunióból a mai napig nem érkezett értesítés
B.D. halála tényéről, okáról, s főleg arról, hogy hol kaparták el a hadifogoly
ezredest. Felesége még hosszú évekig levelezgetett, választ soha nem kapott;
aztán feladta.
Az eddig leírtak csak rövid és kiszemezgetett részletek, a
teljes anyag összsúlya 0,53 kg.
A legutolsó kis cetli egy – mondhatni –
arcátlan meghívó: Látogatási jegy.
„özv. Bankó Dánielné Balassagyarmat.
Magyar-Szovjet Művelődési Társaság. I. 195?.okt.15. Markos György (Budapest):
Tervgazdálkodás Magyarországon és a Szovjetunióban.
II. nov.5. Szimonidesz
Lajos (Budapest): Vallás és egyház a Szovjetunióban.
III. dec.3. Lenkei
Lajos (Budapest): A Szovjet irodalom.
Az előadások kezdete este 7 óra”.
A feleség, Duli néni, lelki békéjét igazán már soha nem nyerte vissza, élete
végéig velünk élt. Pótnagymamám volt, aztán két fiamat imádta rajongásig, talán
meg nem született gyermekei helyett is. Nekem sokat mesélt, nekik inkább
felolvasott. Aztán az Alzheimer kór kitörölte az összes emléket, olvasmányt,
szerettei arcát, mindent. A természet e nemes gesztusát azt hiszem kiérdemelt.
Úgy halt meg 82. évében, mintha nem történt volna semmi.
|
|
